Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy győzelemorientált csapat Szegedről

2009.07.21

Kép A sárkányhajózás az amatőrök sportja, sokaknak a mai napig egyfajta mozgást jelent csupán, ám azoknak, akik a fiatalságukat igazolt élsportolóként, versenyről-versenyre járva tudták le, azoknak többet, jóval többet jelent annál. Így vannak ezzel a Szegedi Sárkányhajó Egyesület tagjai is, akik vezetője, Balajcz Tibor nem köntörfalazott, amikor a sportág szabadidős jellegéről kérdeztük két futam között.

„Minket elsősorban a győzelem érdekel. De ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam: kizárólag az aranyérem motivál bennünket. Méghozzá annyira, mint a honi mezőnyből talán senki mást. Na jó, talán a Dragonász a másik olyan csapat, amelynek a tagjai minden versenyen nyerni szeretnének, amin elindulnak. Minket önmagában a részvétel lehetősége, hogy itt lehetünk és együtt lehetünk, az nem motivál. Az számunkra nem jelent különösebb kihívást. Itt az Eb-n is képesek voltunk úgy összeveszni egy-egy futam után, amelyről úgy éreztük, hogy nem jól sikerült, hogy zengett tőlünk a környék. Aztán amikor kiderült, hogy ilyen jó időt még soha nem mentünk ezen a távon korábban, akkor elcsodálkoztuk egy picit. Sajnos, az Eb-n sem sikerült győznünk, még a dobogóra sem léphettünk fel, pedig lett volna esélyünk. Le is vagyunk törve miatta rendesen.”


Kép
  „Csapatunkról tudni kell, hogy kiöregedő kenusokból és kajakosokból épült fel, tavaly álltunk össze először, de akkor még nem tudtunk sárkányhajóban készülni. Így jobb híján mindenki a saját maga hajójában edzett, aztán versenyeken, fesztiválokon építgettük fel magunkat, a taktikát, a technikát. A fizikumunk tehát megvolt ehhez a sportághoz, heti háromszor edzünk, de azért ez nem egyéni sportág, ez többet, mást is kíván. Idén már tudtunk sárkányhajóban is edzeni, köszönhetően a szegedi egyetemnek, amely vásárolt egyet, és amelyben így nekünk is van lehetőségünk beülni. Ez óriási segítség és előrelépés volt nekünk a tavalyi évhez képest. A Tiszán edzünk, a hajó mozgatása nehézkes is lenne mondjuk Maty-érre, de különben sem hiszem, hogy a síkvízi válogatott tagjai örülnének nekünk, ugyanis húzunk olyan hullámot ezzel a hajóval, hogy annál nagyobb nem is kell.”

„Nálunk nem nagy a taglétszám, nem is tudunk nagyon válogatni, körülbelül annyian vagyunk, hogy kitelik a csapat. Szegedi U23-as kenusok be szoktak szállni hozzánk, most éppen amiatt nem tudtak jönni, mert nekik is versenyük volt. Pedig nekünk nagyon nem mindegy, ők éppen el tudnak jönni vagy sem. Miután abban a korban már el kell dönteni az embernek, megpróbálkozik az élsporttal, vagy sem, ez a sárkányhajó remek lehetőség az átmeneti időszakban. Tulajdonképpen így kötöttünk itt ki mindannyian, legalábbis a csapatunk nagy része. A válogatott nem tud annyi embert foglalkoztatni, mint amennyi az utánpótlásból évről-évre kijön, egy ilyen sárkányhajós csapatban azonban a továbbtanulás, a munka mellett megtalálhatja a számításait. Bár mint mondtam, mi nem a tömegbázist képviseljük a sportágon belül, ha azt látjuk, hogy nem jönnek az eredmények, akkor elveszítjük a motivációnkat, és mivel nincs előttünk jövőkép, valószínű ennek a csapatnak a végét is jelenti egyben.”

„De azért bízunk magunkban, hiszen idén már tudtunk magyar bajnokságot is nyerni. Talán, ha nem vagyunk olyan pechesek 200 méteren, akkor jobb eredményt érünk el. Az előfutamunkban tőlünk függetlenül két hajó összeütközött, így újra indították az egész futamot. Utóbbi után alig értünk partot, jóformán máris mehettünk a középdöntőbe, ahol meg a rajtunkat kellett megismételni. Többre aztán már nem maradt erőnk. A 2000 méteren meg negyedik helyen végeztünk, ott kifejezetten a dobogó közelében voltunk.”

 

Forras: http://www.kajak.hu/?id=magazin

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.